Vajda Péter 
Buzdítás
Dinnyés József dalai
Mit ér, keresni kincseken
    Renyhén, munkátlanul,
Asztalhoz ülni, torzani
    Elfáradhatatlanul?
Mit ér meghízni, mint hidas
    Nagygyomrú állata,
Mit ér az élet, hogyha nincs
    Magasbra célzata?

Nem élet énelőttem ez,
    Csak tengés, állati.
Nem ember, akinek soha
    Nem voltak bánati.
Testünket a vész edzi meg
    És lelkünket vele.
Ragadd meg a villámfolyót,
    S többé nem halsz bele.

Eszmék teszik nagybecsűvé
    A gyáva életet,
Lélekben kell keresni a
    Múlhatatlan kincseket,
A föld, a szív ösmérete,
    A nagy csillagvilág
Mindannyi kéjet és ezer
    Örömvirágot ád.

 Bukkanni fogsz rögökre is,
    Velek megküzdeni
Hozzád méltó dolog leend,
    S ha kell vért önteni.
És száz alakban a gonoszt
    Találod útadon,
Leverni és lesújtani
    Kedves súly válladon.

Végy hát bucsút a renyheség
    Minden virágitul;
Nincs illatuk, de szirmok az
    Első szélben lehull.
Edzzed meg lelkedet, keress
    Munkát, nagyobbszerűt.
Ez éltet, ez hozand reád
    El nem muló derűt.